Furcsa csendélet, melyet magam is megmosolyogtam az imént. Ritkán fordul ugyanis elő, hogy reggelizés közben egy koponya szemüregei merednek rám.
A nem mindennapi eset úgy esett, hogy az egyik bevásárlóközpontban, hetek óta „szemeztem” a képen látható halloweni dekorációs elemmel, de sokalltam érte a 4000 forintot. Annál is inkább vártam a leárazását, mivel egy jövőbeni, háromdimenziós képemhez szerettem volna felhasználni a halál szimbólumaként.
Mivel az én vásárlóim is azt szeretik, ha minél olcsóbban adom a képeimet, ezért nem költhetek többezer forintot alapanyagokra. Így ma reggel, mikor megláttam, hogy 4000 helyett már 1000 forintért is hozzá lehet jutni a legutolsó darabhoz, úgy lecsaptam rá, mint Julis néni a guruló tojásra.
És, ahogy a székely ember mondaná: „hazaérvén erőst megehültem,” és örömmel láttam neki a füstölt kolbászos reggelimnek. Újdonsült zsákmányom pedig, melyet büszkén helyeztem magam elé az asztalra, irigykedve szemlélte elégedett falatozásomat.
Ha szeretnéd megnézni néhány képemet, kattints ide!
0 hozzászólás