Hősök mindig a bajban, a nehéz helyzetekben születnek. Sosem akkor, mikor minden rendben megy körülöttünk.
Így történt ez most is, az orosz-ukrán háború kapcsán, ahol naponta arat a halál, és kíméletlenül szedi áldozatait. Tömegével menekülnek az emberek más, védelmet jelentő országokba. Vannak, akik átjutnak a határon, és olyanok is, akik nem. Ennek következtében sajnos családok szakadnak szét egymás után.
Így történt ez a képen látható kisfiúval is, akinek a nevét nem tudjuk, de azt igen, hogy szülei a délkelet-ukrajnai Zaporozsje városából indították őt útnak Szlovákia felé. A kis kezére felírtak egy telefonszámot, végszükség esetére.
Kezében egy nejlon szatyorral vágott neki a 950 kilométeres útnak. Igen, ez nem elírás, valóban 950 kilométert kellett megtennie, mire a határhoz ért. Zárójelben jegyzem meg, hogy Magyarország két legtávolabbi pontja átlósan, ennek a távolságnak kicsit több, mint a fele.
Mikor hősünk a határátkelőhöz érkezett, átadta a hatóságoknak az útlevelét, melybe szülei előrelátóan egy levelet heyeztek el arról, kit kell értesíteni Szlovákiában a fiú hollétével kapcsolatban. A határőrök döbbenten nézték a kisfiút, s a levelet. Végül értesítették szlovákiai rokonait, akik rövidesen érte jöttek.
Amíg azonban ez megtörtént, az önkéntesek örömmel viselték gondját az elszánt, bátor és mosolygós kisfiúnak, aki hihetetlen tettével beírta magát Ukrjana nemzeti hősei közé.
Bizonyára te is láttál már 10-11 év körüli kisfiút. Az is lehet, hogy jelenleg is van ilyenkorú gyermek az ismerettségi körödben. Most képzeld el, ahogy útnak indítananak egy ekkora gyermeket a szülei, egy háború sújtotta országban! Vajon mit érezhettek szülők? Vajon miért nem tudtak a gyermekükkel tartani, és vajon élnek-e még? Találkoznak-e valaha, hőssé vált kisfiukkal?
Ha úgy érzed megérintett ez a kis történet, egy dolgot tehetsz azért, hogy csodával határos módon mielőbb együtt lehessen majd ez a család: imádkozhatsz értük.
Forrás: Ministerstvo vnútra
